Pontosan hetven éve, 1956. november 22-én nyitották meg Melbourne-ben az első olyan nyári olimpiát, amelyet Európán és Észak-Amerikán kívül rendeztek. A megnyitón 72 ország sportolói vonultak fel, de nem a rendező ausztrálok kapták a legnagyobb tapsot. A stadionon akkor söpört végig hangorkán, amikor bevonult a 111 fős magyar csapat.

A magyarok egy része konfekcióöltönyben és -kosztümben vonult, amelyekre tűvel erősítették rá a címert, némelyikük ruháján gyászszalag volt. Egyikük a megnyitó után felmászott a stadion melletti zászlórúdra, és kivágta a címert a lobogó közepéből. A küldöttség tagjai még a kommunista uralom és a szovjetek ellen fellázadó Budapestről indultak el, de mire Ausztráliába értek, a forradalmat vérbe fojtották. Többségük gondterhelt arccal vonult be, hiszen nem tudták, mi történt az otthon maradt szeretteikkel.

Nagy várakozások, sok hiányzó

Az 1952-es helsinki olimpián a magyar csapat 16 aranyéremmel az Egyesült Államok és a Szovjetunió mögött a harmadik helyen végzett, ami minden idők legjobb szereplése volt. 1955-ben Iharos Sándor 1500 métertől 10 ezer méterig sorra döntötte a világcsúcsokat, a kosárlabda-válogatott pedig a Népstadionban a Szovjetunió előtt lett Európa-bajnok. Akadt sportvezető, aki 20 aranyéremről ábrándozott.

A címvédő futballválogatott azonban el sem utazott Ausztráliába, ahogy a kosarasok sem: a szakvezetés már augusztus végén úgy döntött, hogy a csapatok utaztatása túl drága, inkább egyéni sportolóknak adnak helyet. Iharos Sándor sérüléssel bajlódott, Kamuti Jenő vívó pedig mestere tanácsára itthon maradt, mert apja a MÁV Forradalmi Bizottmányának elnöke volt. Az apját később börtönbüntetésre ítélték, Kamuti pedig egy csapásra a család eltartója lett.

Eredményhirdetés az 1956-os melbourne-i olimpián
Eredményhirdetés az 1956-os melbourne-i olimpián

Puskaropogás a Normafánál

A versenyzők már a felkészülés végén jártak, amikor október 23-án kitört a forradalom. A csapat java része a Normafánál, a Vörös Csillag szállóban tartózkodott, és az utcai harcokról nemcsak beszámolókból értesültek: saját fülükkel hallották a puskaropogást. Gyarmati Dezső, a már olimpiai bajnok vízilabdázó barikádokat épített a Széna térnél, és sokáig hezitált, hol a helye, végül feleségével, Székely Éva úszóval együtt útra kelt.

Kerülőúton Ausztráliába

A csapat nagy része eredetileg október 28-án indult volna, de az Air France a bizonytalanság miatt nem vállalta, hogy Ferihegyre repüljön. A küldöttség ezért október 30-án Budaörsről Komáromba ment, ott alapos vizsgálat után átkelt a határon, és Pozsonyban éjszakázott. Amikor elhagyták az országot, Nagy Imre épp az egypártrendszer megszűnését jelentette be – úgy tűnt, győzött a forradalom.

Bécsből sem tudtak felszállni, ezért a Prága melletti Nymburkba utaztak. Az edzőtábor ridegsége megviselte a versenyzőket: a csehszlovák hatóságok tartottak attól, hogy forradalmi eszméket terjesztenek, ezért amennyire lehetett, elszigetelték őket. Medence sem volt, így az úszók és a vízilabdázók nem tudtak rendesen edzeni. A sportolók itt saját forradalmi bizottmányt alakítottak Gyarmati Dezső, Iglói Mihály és Klics Ferenc részvételével.

A magyar sportolók a forradalom híreivel a fejükben versenyeztek
A magyar sportolók a forradalom híreivel a fejükben versenyeztek

A melbourne-i olimpia a magyar sporttörténet egyik legemlékezetesebb fejezete lett, de keserű véget ért: a 111 fős csapatból negyvenen nem tértek haza a szétlőtt Budapestre.