Nem született közös zárómegállapodás az ENSZ antalyai klímacsúcsán: a COP31 tárgyalásai november 22-én, vasárnap eredménytelenül fejeződtek be. A kéthetesre tervezett egyeztetések két nappal túllépték az eredeti határidőt, de a hosszabbítás sem oldotta fel az országok közötti ellentéteket. A fő viták a fosszilis energiahordozók szerepéről és a sérülékeny országok támogatásáról szóltak.
A vasárnap reggeli reményektől az elutasításig
Murat Kurum, a konferencia elnöke vasárnap reggel még úgy értékelte, hogy közeledtek az álláspontok. A török környezetvédelmi miniszter az éjszakai egyeztetéseket követően arról beszélt, hogy a végső tervezetet jogi ellenőrzésre és a delegációkhoz történő eljuttatásra átadták az ENSZ klímatitkárságának. Az elnökség ausztrál partnereivel együtt dolgozott egy antalyai konszenzus kialakításán.
Kurum a reggeli tájékoztatásban az alkalmazkodási finanszírozást, a villamosítást, a metánt és a hulladékcsökkentést is a tervezet témái közé sorolta. Az elnök azt hangsúlyozta, hogy 196 ország eltérő nemzeti szempontjait és fejlesztési terveit kell összehangolni. A délelőtti optimizmust azonban nem követte közösen elfogadott döntés: a későbbi szövegváltozat több delegáció számára elfogadhatatlan maradt.

A fosszilis energiahordozók kimaradása volt az egyik töréspont
Az európai országok és több csendes-óceáni szigetállam túl gyengének ítélte a végső javaslatot. A kifogások között szerepelt, hogy a szöveg nem nevezte meg a fosszilis energiahordozókat, és a finanszírozásban sem adott kellően konkrét vállalásokat. Ez különösen érzékeny kérdés volt a korábbi dubaji klímacsúcs után, amely már tartalmazott utalást a fosszilis energiától való elmozdulásra.
António Guterres ENSZ-főtitkár csalódottságának adott hangot. Arra figyelmeztetett, hogy a késlekedés egyre nehezebbé és költségesebbé teszi a klímaváltozás kezelését. A tárgyalások végén több küldöttség a folyamat átláthatóságát és a bevonás módját is bírálta. Tuvalu képviselője az együttműködés hiányát emelte ki, Egyiptom pedig szintén azok közé tartozott, amelyek nem tudták elfogadni a javaslatot.
A tervezet nem vált közös vállalássá
A World Resources Institute értékelése szerint a konszenzus hiánya azt jelenti, hogy az antalyai tervezet és annak elemei nem kaptak hivatalos státuszt. A szervezet a fosszilis energiáról szóló vita mellett a szén-dioxid-leválasztásra és -tárolásra való túlzott támaszkodással kapcsolatos aggályokat is az elakadás okai közé sorolta.
Az alkalmazkodási finanszírozás területén sem sikerült konkrét dollárösszeget meghatározni a támogatások megháromszorozásához. Ez azoknak az országoknak fontos, amelyek a már jelentkező klímahatásokkal szembeni védekezéshez várnak kiszámítható segítséget. A szervezet elnöke, Ani Dasgupta a politikai vezetés kudarcaként értékelte az eredményt, ugyanakkor nem a Párizsi Megállapodás feladását, hanem a nemzetközi együttműködés megerősítését sürgette.
A WRI közlése szerint a villamosítás 35 százalékos felgyorsítását célzó elnökségi kezdeményezés több mint hetven ország támogatását élvezte. Ez sem került azonban elfogadott tárgyalási eredménybe. A vasárnapi zárás így nem egyszerűen egyetlen vitás mondat elhagyását jelentette: a kompromisszum hiánya miatt a teljes közös döntési csomag elfogadása maradt el.
A következő feladat az elakadt egyeztetések tanulságainak feldolgozása lesz. A WRI álláspontja szerint az országoknak a kibocsátások csökkentésében és az alkalmazkodásban is konkrét intézkedésekkel kell folytatniuk a munkát, a közös nemzetközi keretek fenntartásával.




