Szerda délután tudományos előadásokkal idézték fel a 170 évvel ezelőtti események utóéletét.

A forradalom nyomában. 1848/49 utóélete címmel rendeztek konferenciát Hódmezővásárhelyen, ahol Marjanucz László (A negyvennyolcas és a függetlenségi hagyomány Hódmezővásárhelyen), Zakar Péter (A Görgei-kérdés története), Ligeti Dávid (A forradalom utolsó tábornoka. Görgei Artúr halála és temetése 1916-ban), valamint Miklós Péter („A magyar népszabadság ünnepnapja” 1848/49 az emlékezetpolitikában) adott elő.

Archív kép nem érhető el

Miklós Péter, az Emlékpont intézményvezetője elmondta, a forradalom és szabadságharc politikai értelmezése kötődik az intézmény kutatási területéhez. Az államszocializmus majdnem öt évtizede alatt többször is újraértelmezték és átértékelték március 15. szerepét.

Archív kép nem érhető el

Miklós Péter

Köszöntőjében kifejtette, a politikai tartalmú ünnepeink mindig szükségszerűen politikai töltetűek, hiszen az emberek az éppen aktuális érdekeik szerint, szeretik a saját értékrendjüknek megfelelően interpretálni az ünnepeket. Éppen ezért, eltérő nézőpontok, preferenciák, értékítéletek jellemezték ’48-49 utóéletét. „Ezeket a törésvonalakat a vásárhelyi 19-20. századi jelenségek révén, a magyar történetírásban mind a mai napig is jelenlévő Görgei-kérdés révén, valamint az államszocializmus kori jelenségvilág megvizsgálásán keresztül próbáljuk ezen a konferencián a megjelentek elé tárni.”

Archív kép nem érhető el

Marjanucz László, a Szegedi Tudományegyetem Modern Magyar Történeti Tanszékének tanszékvezető egyetemi docense előadásában azt tárta fel, hogy itt Vásárhelyen, miben mutatkoztak meg a ’48-as hagyomány jelei.

Archív kép nem érhető el

Marjanucz László

„Az itteni társadalom alapvetően gazdatársadalom, akik ’48-ból két dologra emlékeznek: szabad föld és törvény előtti egyenlőség.” Ezeket pedig Kossuth Lajosnak tulajdonították, így a negyvennyolcas hagyományok őrzése, szelleme az itteni területen erős volt.

Archív kép nem érhető el

Hódmezővásárhely abban volt különleges, hogy helyi szinten a közélet majdhogynem osztott volt: a Deákot, vagyis a kiegyezést pártoló, valamint a függetlenségi felfogást támogatók száma az önkormányzati testületben ki volt egyensúlyozva.

Archív kép nem érhető el

Vásárhely még egy tekintetben egyedi volt: „volt egy olyan felfogás, hogy a függetlenséget, az önkormányzatot, a ’48-asok akarják, míg a megyében, a megyei alárendeltségben maradást inkább a Deák-pártiak, a kiegyezés pártiak akarják.” Utóbbi Vásárhely vonzáskörzetét akarta bővíteni, megyeszékhellyé akarta változtatni, míg a ’48-asok úgy vélték, hogy a város lehetőségei akkor teljesednek ki, ha ők maguk csinálnak mindent, a saját hatáskörükben.