Tudatos feministának vallja magát Silvia Avallone olasz író, akinek regényeiben kilátástalan női sorsok és bűnt elkövető kamaszok állnak a középpontban. Egy interjúban arról beszélt, mit jelent számára mindez a hétköznapokban, és miért látja macsónak az olasz társadalmat.
Az írónő számára fontos a nők képviselete, a gondolat és a kifejezés szabadsága, valamint az, hogy részt vehessenek a közéletben. Úgy véli, a nők nemcsak lányok, anyák, feleségek vagy barátnők, hanem saját hangjuk és saját világlátásuk van. Szerinte évszázadokon át a fejükre olvasták, ha letértek a számukra kijelölt útról: egyszer angyali külsőt és természetet vártak el tőlük, máskor boszorkányként üldözték őket. Ahelyett, hogy önmagukról mesélhettek volna, mások mondták el, milyennek látják őket.
Marginális szerep a történelemben és a hatalomban
Avallone szerint macsó társadalomban élnek, és az egész világ inkább a férfiak térfelére húz, bár minden országnak megvannak a maga sajátosságai. Olaszországban a nők marginálisnak számítanak a történelemben és a hatalmi berendezkedésben is. Az erőszakos, a nőket prédaként beállító kommunikáció, valamint a birtokló, kizsákmányoló gondolkodásmód még mindig elfogadott.
Az író ugyanakkor bizakodó: úgy látja, a nők energiája és kreativitása átformálhatja a becsmérlő, alárendelő hozzáállást – nemcsak a nőkkel, hanem a gyengékkel és az elesettekkel szemben is. Az elmúlt évtizedekben pedig egyre erősebben érvényesül a nők hangja, nemzetközi szinten is nő az érdeklődés a női szerzők iránt.




