A helyi kútfúrás történetét és 37 vásárhelyi díszkutat mutat be Harmat Péter kötete. A szerzővel Presztóczki Zoltán levéltáros beszélgetett a hódmezővásárhelyi levéltárban szerda délután.
Hosszú időn át tartó kutatás előzte meg a kötetet létrejöttét – tudtuk meg a szerzőtől.
Érdeklődése a kutak iránt már gyermekkorában kezdődött. Harmat Péter Bajáról származik, a „vizek városából” és már gyermekkorában felkeltették érdeklődését a kutak. “Akkoriban még nem volt vízhálózat és hordtuk a vizet és már akkor felmerült bennem,hová folyik az a rengeteg víz, amit nem vittek el az éjjel-nappal folyó kútból” – emlékezett vissza.
Harmat Péter
Gyermekkori élményei meghatározták pályaválasztását, mindenképpen az éltető vízzel szeretett volna foglalkozni középiskolai tanulmányai után.
Archív kép nem érhető el
Amikor 1969-ben, mint vízügyi szakember megpályázta a Csongrád megyei Víz és Csatornamű Vállalat hódmezővásárhelyi egységének vezetői munkakörét, nem sejtette, hogy itt egy valóságos aranybányát fog találni a városi Levéltárában, az artézi kutakra vonatkozóan. Megtudta, hogy a lakosságot az 1700-as és az 1800-as években ásott kutak, később fúrt kutak látták el ivóvízzel. Az országban egyedülállóan itt alakult ki először a kútfúró ipar.
Archív kép nem érhető el
1976-tól Herczeg Mihálynak, az akkori Csongrád megyei Levéltár Hódmezővásárhelyi Fióklevéltár igazgatójának instrukciói és Makó Imre levéltáros segítő útmutatásai mellett kezdte a mélyreható kutatómunkát. Kezdő szakemberként nagy élvezettel olvasta a levéltári dokumentumokban, hogy milyen erőfeszítések árán tudták csak megoldani az itt lakó emberek az egészséges vízellátásukat, a pusztító járványok közepette.
Archív kép nem érhető el
Archív kép nem érhető el
A jelenlévőket Szenti Csilla, a vásárhelyi levéltár vezetője köszöntötte
Archív kép nem érhető el
Friss híreink