A vásárhelyi zsinagóga órája a mai nap is azt az időpontot – tíz óra tíz percet – mutatja, amikor 72 éve, 1944. június 16-án elhurcolták a város 737 zsidó polgárát. A holokauszt helyi áldozataira emlékeztek ma.
Hódmezővásárhelyen akkoriban ezerötszáz zsidó lakott, és a városban a Beretzk Pál polgármester-helyettes által vezetett helyi közigazgatás ellenállása eredményként nem jelöltek ki gettót. A kutatás 470 vásárhelyi zsidó mártírt tart számon, rájuk emlékeztek csütörtökön a Magyar Tragédia 1944 Kiállítóhelyen és a Zsinagógában.
Archív kép nem érhető el
A megemlékezésen Vanderstein Noémi, az Országos Rabbiképző — Zsidó Egyetem doktorjelöltje tartott előadást a zsidó gyász- és temetkezési szokásokról „Jobb a név a jó olajnál és jobb a halál napja a születés napjánál”, Kohelet könyvéből választott címmel. Vanderstein Noémi a zsidó temetőket ismertetve beszélt arról, hogy kell, hogy legyen egy – a keresztény megnevezés szerinti ravatalozóhoz hasonló – szertartási épület, ahol a halott öltöztetése és a gyászolók ruháinak megszaggatása is történik. A zsidó szokások szerint a temetést követő harminc napban nem látogatják a sírhelyet, megnyugvást hagyva a halottnak és saját lelküknek is, majd az egy hónap elteltével mennek ki először a temetőbe. A sírokon héberül olvasható az elhunyt neve, valamint egy-egy jel, amely a halottnak a közösségben betöltött szerepére utal. A zsidó temetőbe nem visznek virágot, csak kavicsot helyeznek a sírra – így nem kerülhet egyik sírra kisebb, míg a másikra nagyobb sírcsokor, viszont a kavicsok száma jelzi, hogy hányan emlékeznek az elhunyt személyre.
Archív kép nem érhető el
Az előadás után a megemlékezés résztvevői a zsinagóga előterében elhelyezték az emlékezés mécseseit és köveit.
Archív kép nem érhető el
Friss híreink