A cikkben helyet kaptak a palincsozó gyerekek, a nyugalomra vágyó felnőttek és az értékadó idősek is.
Laktam már Hódmezővásárhely több pontján is. Legtöbbet a Belvárosban és a Kertvárosban, de volt egy röpke időszak, mikor a Béke – telepen éltem. Hogy melyik volt a leginkább alkalmas a boldog élethez, azt nehéz eldönteni, hiszen az ember folyamatosan változik.
Gyermekkoromat a Belvárosban töltöttem, ami tökéletes hely a gyerkőcök számára. A társasházak játszótereket öleltek körbe, így ha bandázni támadt kedvünk, mindig találtunk magunknak egy palincsozó társat. A palincs ütemes koppanásainak persze nem örültek a földszinten lakó nyugdíjas nénik, és ennek gyakran hangot is adtak. Ablak kinyit, gyereket ordítva hazazavar. Ha jól emlékszem, igyekeztünk toleránsak lenni, és csendesebb játékot választani a további szórakozáshoz. Mondom, ha jól emlékszem.
Ma már a Kertvárosban lakom, családi házban. A gyermekeim el sem tudják képzelni, hogy milyen jó az, hogy ha felkiabál egy pajti, hogy „Lejössz játszani?”. És már lehet is rohanni. Sajnálom, hogy a mai gyermekek nagy része nem tapasztalhatja ezt meg. Ott a Skype, a cset… a négy fal között ráírnak egymásra. Azt hiszem, édesapám örült volna, ha ez a technikai lehetőség már az én időmben bevett szokás lett volna, hiszen a felkiabálás nem egyszer vetett véget az ebéd utáni szundikálásának.
Egy időben, pontosabban a tini éveimben, a Béke – telepen laktam. Bátran kijelentem – az én tapasztalataim alapján persze -, hogy az a környék nem igazán kedvezett a bulira, pezsgő életre vágyó tinédzserek számára. Pedig, hozzáteszem, a tömegközlekedés jobb és egyszerűbb volt, mint napjainkban, amikor a Kertvárosból csak két óránként van buszjárat a Belváros felé. Ez havas, esős időszakban kevésbé könnyíti meg az ember helyzetét, főleg, ha beteg gyermeket vinne orvosi vizitre.
Felnőttként visszakerültem a Belvárosba, és bár megannyi előnyt jelentett ott lakni egy kisbabával, mégis nagyon örültem, amikor a „Művész-telep” környékére költöztünk. Leginkább nyáron jelentett könnyebbséget, hogy a delíriumos transzállapotban lévő fiatalok nem kiabálták fel hajnalban a kisgyermekemet. Bocs, ifjak! A fránya korosodás belőletek is ki fogja hozni a nyugodt alvás igényét. Csak szólok.
Pár éve a Kertváros legszebb részén lakom. Nekem gyönyörű a tavasszal virágba boruló, nyáron gyümölcsöző fasor mellett hazasétálni. Télen békés hótakaró fedi a házak tetejét, melyet a kéményből felszökő füstfelhő tesz meghittebbé. Szeretek találkozni az utcánkban lakó idős nénikkel, mert mindig van beszédtémájuk, és jól informáltan emlékeztetnek bennünket, rohanó ifjakat, ha valamit elfelejtünk az élet szabályaiból.
Archív kép nem érhető el

Friss híreink