A befogadott kutya felcseperedett, de nem hagyta el a humorérzéke.
Tavaly októberben örökbe fogadtunk egy kis kutyust, köszönhető egy Facebook posztnak. A képen Luni és jó pár testvérkéje volt látható, ahogy a temető egyik bokrának az alján meghúzták magukat. Szerelem volt első látásra. (Itt olvasható, látható) Szóval, a család úgy döntött, hogy Luni velünk fog élni. Azóta sok minden történt. Az első félév, hogy is mondjam, kemény tükröt tartott nekem, nem egyszer fogtam a fejem, hogy miért is kellett bővíteni az állatállományt itthon. Azután megérkezett a nyár, és Luna kinti kutyává vált. Szerencsére zökkenőmentesen, önszántából.
Archív kép nem érhető el
Jártunk kutyaoviba, lett Facebook közössége, és már egy Igor nevű, messze élő, de nagyon hasonló kutyus meg is kérte a kezét. Igor és családja el is jöttek meglátogatni bennünket, de Luni nem viselte jól a saját területen történő találkozást. Égett a pofám, de ez van.
Ezen kívül mese készült Luna családba szoktatásáról, és fel is olvastuk azt közösen a városi gyereknapi rendezvényen. A nyári esténket betáblázandó, bennünket megmozgatandó, Lunácska szinte minden nyári estén sünt fogott a kertben. Hosszú és fájdalmas út vezetett odáig, hogy nem elszaladt a zsákmánnyal, hanem elengedve azt, hozzánk szaladt a szalonnadarabkáért cserébe. De ez már a múlt, az idegeink helyrejöttek.
Luna imádja a gyümölcsöt. Vígan barackozott, körtézik a kertben.
Archív kép nem érhető el
A barackmagot megtörve annak belsejét ízletesen elfogyasztotta. Igen, én is olvastam, hogy ez nem jó, de mivel ez kivédhetetlen, legalább annak örültem, hogy a magot nem nyeli le egészben. Ugyanis Luni mindent megkóstol. A kerti papucs is áldozatául esett, ami azért problémát is okozott. Sokat hányt, és zömében a zöld papucs műanyag darabjai köszöntek vissza.
Kivédhetetlen, hogy zsákmányt szerezzen, mert a lopás adja meg Luninak a mindennapi örömöt.
Archív kép nem érhető el
Lopakodva odamegy az ott felejtett zoknihoz/kesztyűhöz/zsebkendőhöz/szivacshoz/törlőrongyhoz, és mint akinek éppen csak arra visz az útja, lassan odasétál, majd felkapja hirtelen és elszalad. A zsebkendőt különben a zsebből is kilopja, majd rögtön nyom egy hazafutást. Közben néz vissza, hogy kergeti-e valaki, mert az az igazán jó móka.
Archív kép nem érhető el
A bográcsozás után is szétnézett, hátha talál valami lophatót a hamuban. A botok mindig nagy zsákmánynak számítanak.
Archív kép nem érhető el
Nagyon szeretne ölben lenni, csak hát már nem akkora, mint babakorában.
Archív kép nem érhető el
Szegény postásunknak jó sokat kellett várnia, mire nyugodtan bedobhatja a levelünket, mert a rácsok között éppen kifért Luni feje, és mint ahogy az lenni szokott, a mi kutyánknak sem a szíve csücske a matató ember a kapunál. De került fel háló a kerítésre, így most már nem csattog kint tűzőgépként Luna állkapcsa.
Előfordult, hogy főszerepre gyakorolt a Cápa című filmhez…
Archív kép nem érhető el
De mindig nagyon boldog, ha nincs egyedül.
Archív kép nem érhető el
Luni feltalálja magát az udvaron. Beül a napágyba, és szétrágja a karfáját. De olyan is volt már, hogy lencsevégre kaptuk, ahogy a bunkósbotjával, lezseren őrizte a házat. (Tiszta Vitéz László, nem?)
Archív kép nem érhető el
Vagy például őrjáratként fitet Kókusszal a fűben.
Archív kép nem érhető el
A fás kamránál rágcsálót keres, vagy ellopja a feldarabolt fát. Minden fellelhető labdát magáénak tekint. Csak az a fránya hierarchia néha fennakadást okoz.
Archív kép nem érhető el
Beköszön a kerítésnél a szomszéd kakasnak, tyúkoknak, hol pedig úgy rohan, mint aki menten elhagyja a foltját, és a füleit.
Archív kép nem érhető el
Úgy számoltuk, hogy szeptember végén született, úgyhogy valami szülinapi mulatsággal is készülünk majd. Talán „véletlenül” kint hagyunk a teraszon egy fél pár lyukas zoknit…
Friss híreink